Figures Futur 2008
Concours international d’illustration
International illustration contest
Concurso internacional de ilustración
Les inscriptions sont ouvertes / The inscriptions are open / Las inscripciones estan abiertas
Espace de confrontation entre artistes de tous les continents, le concours FIGURES FUTUR permet à des illustrateurs débutants de présenter au grand public comme au monde de l’édition des travaux originaux, et de proposer de nouvelles lectures d’Śuvres littéraires classiques imposées.
The FIGURES FUTUR contest provides young illustrators with a platform for meeting artists from different corners of the world, and an opportunity to present to the general public as well as to the publishing sector their original works, and to propose new readings of prescribed works of classical literature.
El concurso FIGURES FUTUR es un espacio de competencia entre artistas de todos los continentes que permite a los ilustradores novicios presentar sus trabajos inéditos al público general y al mundo de la edición y sugerir una nueva aproximación a las obras literarias más celebres de la literatura clásica.
Concours ouvert aux étudiants et diplômés d’écoles d’art, illustrateurs débutants, autodidactes cherchant à travailler dans le secteur
Contest open to students and graduates from art schools, Illustrators beginners, Self-taught artists seeking work in the sector
Concurso abierto à los Estudiantes y diplomados de las escuelas de arte, ilustradores principiantes, autodidactas que deseen trabajar en el sector
Thème / Theme/ Tema :
Anansi, l’Araignée/the Spider/La Arana,
Règlement et inscription : http://www.salon-livre-presse-jeunesse.net/slpj2007/index.php?dest=voir/ff2008_francais/ff_accueil.htm&contexte=voir
Instruction and entry form : http://www.salon-livre-presse-jeunesse.net/slpj2007/index.php?dest=voir/ff2008_anglais/ff_accueil.htm&contexte=voir
Instrucción y inscripción : http://www.salon-livre-presse-jeunesse.net/slpj2007/index.php?dest=voir/ff2008_espagnol/ff_accueil.htm&contexte=voir
Responsable / officer in charge: Denis-Luc Panthin
Contact : figuresfutur@slpj.fr
2 megjegyzés:
Valaki legyen szíves lefordítani! Köszi.
A pályázat két meséje lefordítva, köszönet Cserháti Hajnalka grafikusnak, rajztanárnak.
-----------------------------------
Anansi és a halál
1. választható mese
Egy nap Anansi vadászni ment. Ment-mendegélt, mígnem kiért egy tisztásra. Addíg ment, mígnem meglátott egy embert.
Üdvözölte, s mondta neki:
-Jó napot bátyám! Választ nem kapott.
-Jó napot bátyám! Ismét semmi válasz. Azt mondja neki:
-Hmmm bátyám! Az hús ott? Válasz nincs.
Azt mondja neki:
-Mivel nem válaszol, ez olyan, mintha azt mondaná nekem, szolgáljam ki magam! Anansi közeledett a lábashoz és evett belőle. Addíg evett, míg tele nem lett a hasa. Így szólt:
-Jó. Ha nem szól hozzám, akkor após és veje vagyunk. Holnap elhozom magának az egyik lányomat. Semmi válasz.
-Mivel semmit nem szól, az azt jelenti, hogy egyetért. Addíg ment-mendegélt, mígnem hazaért. Készített egy katurit (ne kérdezzétek mi az! valamilyen növény, aminek a leveléből, szárából kosarat fonnak) és amennyi húst csak bírt elhozott. Másnap,azt mondja feleségének, Wénon-nak:
-Találtam egy remek helyet a vadászathoz. Találtam férjet is a lányunknak; ő adta nekem mindezt.
-Ez remek!- válaszolta Wénon.
Másnap még hajnal előtt, így szólt lányához:
-Vedd a kosaradat, dologra fel!
Addíg mentek, míg oda nem értek. Így szólt az apa:
-Jó napot vőm! Semmi! Lányának mondja:
-Látod, ilyen ő, nem válaszol, íme a férjed.
A lábashoz ment, és addíg evett, míg tele nem lett a hasa. Pálmaleveleket szakított, font belőle egy katurit, megrakta annyi hússal, amennyit csak elbírt, majd így szólt:
-Vőm, én megyek. Maradjon itthon a feleségével!
Vette a katurit és elindult. A lány nyomokat látott, amik egy kis öböl felé vezettek. Fogta az edényt amiből apja evett, elindult vele az ösvényen. Akkor az ajtó kivágódott; a Halál volt (mert ez az ismeretlen ember volt a Halál), becsukta az ajtót maga mögött. Lecsapta bunkójával a lányt. Testét a házba vitte, feldarabolta, a lábasba tette és megsütötte. Másnap kora reggel Anansi visszajött:
-Jó napot vőm! Nincs válasz. Hogy van a felesége? Válasz megint nincs. Tudom már, elment az öbölbe, hogy elmosogasson; ez így van rendjén. Lerakta a lábast a földre és elkezdett enni.
Addíg evett míg tele nem lett a bendője. Forgatgatta a lábast, kereste a legjobb falatokat, mikor hirtelen észrevette a két gyűrűt, amiket a lánya az ujján hordott. Azt mondja:
-Anyám! Meghalok! Megölték a lányomat! Megragadta a bunkót, majd jól sípcsonton vágta vele a Halált. Az rávetette magát, ő meg menekült; így futottak, míg a falu közelébe nem értek. Akkor felkiáltott:
-Gyertek ki! Wénon, Asingébélé, Akpwatitikwaad, Bigimofu, kapaszkodjatok fel a fára!
-Mit beszélsz? El kell hozzuk neked a nagy lábast?
-Ostoba! Az összes húst, amit megettünk, nem én vadásztam, hanem aki mögöttem fut.
Felmásztak a fára, Anansi is gyorsan a magasba ugrott. A Halál megérkezett, és leült a fa alá. Asingébélé így szól:
-Apám, nem bírja tovább a karom. Anansi:
-Az összes húst, amit megettünk, ő vadászta. Gyerünk! Fia leereszkedett, a Halál agyonütötte, majd oldalra hajította. Anansi legkisebb fia, utána felesége Wénon, mind leereszkedett, egyedül Anansi maradt egyedül a fa tetején. Addíg addíg, míg nem így szólt:
-Maga tudja vőm, hogy mit kell tennie. Sokat ettem a húsából, meghíztam. Menjen, hozzon banánleveleket és sok hamut, hogy ha leesek a földre, ne törjek össze, és a zsírom ne vesszen kárba. Ha a meztelen földre esek, a testem összetörik.
A Halál felkelt, banánleveleket szakított, s amennyi hamut csak tudott, összegyűjtött.
-Figyelje jól, hogy hova fogok esni! A Halál a hamuba nézett, pont oda ahova Anansi esett, hamufelhőt keverve. Mire a Halál kitörölte a szemét, Anansi elmenekült.
Így történt, hogy Anansi maguk közé vitte a Halált. Azelőtt a Halál a pusztaságon maradt; az állatokat ölte meg, de nem az embereket. Anansi miatt történt ez így.
-----------------------------------
Miért mindig a plafon sarkánál találjuk a pókokat?
2.választható mese
Egya Anansi egy ügyes termelő volt. Fiával és feleségével elhatározták, hogy az előzőnél egy sokkal termékenyebb talajon fognak gazdálkodni. Kukoricát, búzát, katurit ( amarílisz féle trópusi növény) neveltek rajta, azok gazdag termést adtak cserébe. Pontosan tízszer többet, mint amennyit azelőtt a másik föld növényei. Egya Anansi látván a kukoricában és babban mért gazdagságát, nagyon megörült, de módfelett egoista és kapzsi volt, és nem szeretett osztozkodni, még a saját családjával sem. Mikor látta, hogy a termés megérett, kigondolt egy tervet, hogy csak ő, egymaga élvezhesse azt.
Magához hívta fiát és feleségét, majd így szólt hozzájuk:
-Mindhárman keményen dolgoztunk, hogy a föld ilyen gazdagon megköszönje. Most betakarítjuk a termést, zsákba tesszük, oda fel a padlásunkra. Ha ezzel megleszünk, pihennünk kell. Javaslom, hogy Te meg a fiunk, menjetek haza, maradjatok kedvetekre, két, akár három hétig. Nekem a partra kell mennem, sűrgös munkám van. Utána, ha megjöttem, mindannyian lemegyünk a tanyára, és ünneplünk, mert megérdemeljük.
Anansi asszonyság és fia is tetszéssel fogadta a tervet, rögtön bele is egyeztek. Rögvest haza mentek, egyedül hagyva az utazását előkészítő ravasz férjet. Nem is kell mondanom, hogy esze ágában sem volt azt tenni. Ahelyett épített egy kényelmes házikót, nem messze a földektől. Felszerelte mindenféle konyhai eszközökkel, a pajtából összegyűjtött jó nagy adag búzát, gyümölcsöt, majd egyedül nekiállt lakmározni. Úgy tizenöt napig ez így folytatódott. Ekkor Anansi fia arra gondolt, ideje elmenni gyomlálni, mert a gaz magasra nő. Nagyon meglepődött, mikor meglátta, hogy a termésnek több, mint a fele hiányzik. Rettenetesen bosszús lett, ha arra gondolt, hogy a tolvajok újból rabolni fognak, s azon gondolkodott, hogy hogyan akadályozhatná meg a következő gaztettet.
A faluba visszatérve elmesélte az embereknek, hogy mi történt vele, és azok segítettek neki kátrányos madárijesztőt készíteni. Mikor leszállt az este, a ragadós bábuval elindultak az ültetvény felé, és pont a föld közepére elhelyezték, hogy elrémítse és távol tartsa a tolvajokat. Néhány fiatalember Anansi fiával maradt, hogy vigyázzanak a padlásra.
Mikor már teljes volt a sötétség, Egya Anansi, anélkül, hogy tudta volna mi történt, szokásához híven kijött rejtekhelyéről, hogy élelmet szerezzen. A padlás felé vezető úton egy ember sziluettját látta magával szemben, rögtön a frász ütött belé. Mikor látta, hogy az meg se moccan, reménykedni kezdett, és elindult felé.
-Te meg mit csinálsz itt? –kérdezte. Választ nem kapott. Megismételte kérdését, de az eredmény ugyanaz volt. Anansi akkor nagyon dühös lett és egy balost behúhozott a bábunak.Természetesen ökle rögtön hozzáragadt a szurokhoz.
-Hogy merészeled megragadni a kezem?-kiáltott- azon nyomban engedj el, vagy ismét megütlek. Akkor egy jobbjával ütött, ami szintén odaragadt. Próbálta kiszabadítani magát, próbált hátrafele húzódni teste, térde segítségével, így végeredményben kezestől, testestől szilárdan beleragadt a madárijesztőbe.
Igy kellett maradnia egész virradatig, mikor fia megérkezik majd a falusiakkal, hogy elfogják a tolvajt. ( az előbb pont itt bújtak el, nem? Na mindegy.) Nagy meglepetéssel vették tudomásul, hogy a gaztettek elkövetője maga Anansi volt. Ő, a maga részéről, úgy elszégyellte magát, hogy pókká változott, talált egy sötét zúgot a plafonon, ahova elbújt, nehogy valaki meglássa.
Ettől a naptól fogva a pókok mindig a poros, sötét sarkokat keresik, ahol az embereknek kevés esélyük van, hogy észrevegyék őket.
Megjegyzés küldése