Olivier Tallec

Olivier Tallec pályáját reklámgrafikusként kezdte, megfordult Ázsiában, Brazíliában, Chilében is. Ma már a gyermekkönyvkiadás és a sajtó területén (Libération, Elle) tevékenykedik. Több mint 50 könyvet illusztrált, 2009-ben elkészült az első képregénye. Most éppen a Liza és micsodájának a filmes adaptációján dolgozik. Már külön weboldal is készült a Lizás történetekhez. (Nem túl informatív számunkra, de az éttermi jelenetért megéri megnézni)

Rita et Machin à Paris (?); Jean-Philippe Arrou, Olivier Tallec, © Gallimard-Jeunesse

© Père Castor Editions Flammarion, 2009

A La croûte című könyvvel kapcsolatban kérdezték tőle, hogy a történetben mi érintette meg leginkább. ( A történetben egy kisfiú próbálja feldolgozni az édesanyja halálát.) Itt láthattok képeket a könyvből, a lap alja felé pedig még több oldalpárt) "...Úgy gondolom, hogy minden egyes szöveg másfajta illusztrációt igényel. Az a jó könyv, ami, ha a kép-szöveg kapcsolatát nézzük, mindkettőnek elég helyet hagy. A szövegben olyasvalaminek kell történnie, ami nem történik meg a képen és fordítva. Egy bizonyos ponton el kell felejteni a szöveget.


© Père Castor Editions Flammarion, 2009

Nem sok hasonló témájú könyv létezik, még kevesebb, ami jó is. Charlotte viszonya a halálhoz egyáltalán nem nyomasztó, írásai tele vannak gyengédséggel, humorral, ami számomra nagyon szimpatikus volt. Erőteljes képeket akartam készíteni, amiken a vörös szín állandóan jelen van... "


© Rue du monde, Olivier Tallec, Alain Serres

Nagy örömömre Pompor Zoltán is tollat ragadott és leírta élményeit a Maintenant (Most) című könyvvel kapcsolatban.

Néhány érdekesség, nem kifejezett szakmai jellegű információk; kiskorában indiánfőnök akart lenni. Kedvenc mesefilmje a Barbapapa. Kiskorában sose mert hason aludni, mert akkor csak fél füllel lehet hallani, és ha netán tűz üt ki, vagy valami óriási katasztrófa történik, akkor nem hallja meg, hogy érte kiáltanak. Legjobban otthon szeret dolgozni, mert ha ezt máshol teszi meg, valami mindig hiányzik hozzá; egy könyv, egy ecset...



Ha mindent újra kezdhetne vagy másképp csinálhatna, csak a szemüvegét cserélné le. Gyerekként először mindig a könyv képeivel ismerkedett meg. Órákon át nézegette, lapozgatta a könyvet, majd fejben új képekkel illusztrálta őket. Arra a kérdésre, hogy hogyan képzeli el magát 10 év múlva, azt válaszolta; talán egy szigeten kagylóból fog nyakláncokat készíteni és sült krumplit fog árulni.


© Il faudra, Thierry Lenain & Olivier Tallec. Sarbacane, 2004

Ez a bejegyzés mazsolázgatás volt a Ricochet oldalán közölt interjúból. Még több Olivier Tallec kép itt. A Vivandra kiadónál kapható Lizás könyvek ott lesznek. (+ ráadásként egy videó is van) Pagonyos méltatásuk pedig amott olvasható.


©Jérôme par coeur - Thomas Scotto & Olivier Tallec
Actes Sud Junior

Ki mennyit keres?

Pár napja jelent meg egy cikk a francia L'Express oldalán, ami a szerzők honoráriumával foglalkozik. (írta Delphine Peras és Jérôme Dupuis)
Érdekességképpen lefordítottam több bekezdését. A számadatok és tulajdonképpen az egész cikk a több kötetes, híres-neves szerzőkre, regényírókra, nagy kiadókra értendőek, nem kifejezetten a gyermekkönyv kiadással foglalkozik, ám mégis érdekes tényeket tár fel.

...Amíg minden akadály nélkül utánajárhatunk, hogy Dany Boon mennyit kapott az Isten hozott az Isten háta mögötti alakításáért, (a cinematográfiai központban kikérhető, megtekinthető minden egyes szerződés, még azt is meg lehet tudni, hogy biztosítottak-e számára limuzint, ami a forgatás helyszínére szállította), addig a könyvkiadás világában ezeket az adatokat homály fedi. Egyedül az alsó küszöböt lehet ismerni, ezt mutatja az ábra is. Vagyis, ha 20 euró egy könyv eladási ára, abból 1,60-2,40 euró közötti összeg jut a szerzőnek. (Ha szerzőpárosról van szó, akkor ez feleződik)



A szerződésben általában lefektetik, hogy 8%-os szerzői jog jár 10 ezer eladott példányig, 10% 20 ezerig, 12% efölött. A százalékot akár15 %-ig is fel lehet tornázni, ha a szerző valamilyen díjban részesült (Goncourt, Renaudot). Bár az is előfordult, hogy Daniel Pennac csak 1%-ot kapott, de a könyvből 1 millió példány elfogyott... (Tőle biztos ismeritek ezt az olvasói jogokat felsoroló tablót. Mintha egyszer Csilla bemutatta volna a blogján)


Az olvasó jogai:
1. Joga van nem olvasni; 2. átugrani az oldalakat; 3. joga van nem befejezni a könyvet; 4. újból elolvasni
5. magára ismerni a főszereplőben; 6. bárhol olvasni; 7. csipegetni innen-onnan; 8. felolvasni; 9. hallgatni

Az is igaz, hogy sokan készek lennének honorárium nélkül is átadni kéziratukat, ha az a Gallimard-nál jelenhetne meg. Van, aki úgy véli, hogy minél több előleget kell kicsikarni a kiadótól, mert így az jobban motiválva lesz, hogy a lehető leghamarabb visszajöjjön ez az összeg az eladott példányokból. Az előleg első könyves szerzőnél általában 800 euró, ha egy regényírónak már van némi neve, akkor ez akár 10-30 ezer euró is lehet. Olyan szerző is van, aki visszautasítja az előleget és megvárja a könyvek eladása után befolyó összeget. Az is előfordult, hogy a kiadó nem tudott a szerző számára elégséges előleget adni, ezért megegyeztek, hogy inkább a szerzői jogdíját fogják emelni. Mivel a könyvből rengeteg példány fogyott el, így sokkal jobban járt az író is.



Valószínűleg azért hagyományozódott ez a ködréteg, ami a szerzői illetményeket fedi, mert a legnagyobb kiadók mind családi vállalkozások ( a Gallimard kiadót 1919-ben alapították, tehát azóta ápolják azt a szokást, hogy még a saját szerzőik sem tudják, hogy a kollégájuk mennyi pénzt kapott), elemzi a helyzetet Claude Durand. Raphaël Sorin szerint régen a kiadók leredukálták a nyomtatandó példányok számát, vagy nem értesítették a szerzőt az újranyomásról, nem fizettek jogdíjat azok után a könyvek után, amiket szétküldtek a médiának, ide-oda, azok után, amik megsérültek a terjesztés során. Azt írják a cikk szerzői, hogy ez a tendencia kezd eltűnni, most már az írók, illusztrátorok sokkal könnyebben a kiadók körmére tudnak nézni.

Persze a kiadók mindig a könyv árát hozzák fel mentségükre, amiért ilyen kevés százalékot adnak a szerzőknek. De azt elfelejtik mondani, hogy 10 ezer példány felett jelentősen lecsökken egy könyvnek az előállítási költsége. Egy 250 oldalas regény egy euróból kijön, így pedig rögtön meghatványozódik a haszon is. Ellenben a szerző százaléka fixen marad ... alacsonyan.