2010-04-20

Olivier Tallec



Olivier Tallec pályáját reklámgrafikusként kezdte, megfordult Ázsiában, Brazíliában, Chilében is. Ma már a gyermekkönyvkiadás és a sajtó területén (Libération, Elle) tevékenykedik. Több mint 50 könyvet illusztrált, 2009-ben elkészült az első képregénye. Most éppen a Liza és micsodájának a filmes adaptációján dolgozik. Már külön weboldal is készült a Lizás történetekhez. (Nem túl informatív számunkra, de az éttermi jelenetért megéri megnézni)



Rita et Machin à Paris (?); Jean-Philippe Arrou, Olivier Tallec, © Gallimard-Jeunesse



© Père Castor Editions Flammarion, 2009

A La croûte című könyvvel kapcsolatban kérdezték tőle, hogy a történetben mi érintette meg leginkább. ( A történetben egy kisfiú próbálja feldolgozni az édesanyja halálát.) Itt láthattok képeket a könyvből, a lap alja felé pedig még több oldalpárt) "...Úgy gondolom, hogy minden egyes szöveg másfajta illusztrációt igényel. Az a jó könyv, ami, ha a kép-szöveg kapcsolatát nézzük, mindkettőnek elég helyet hagy. A szövegben olyasvalaminek kell történnie, ami nem történik meg a képen és fordítva. Egy bizonyos ponton el kell felejteni a szöveget.


© Père Castor Editions Flammarion, 2009

Nem sok hasonló témájú könyv létezik, még kevesebb, ami jó is. Charlotte viszonya a halálhoz egyáltalán nem nyomasztó, írásai tele vannak gyengédséggel, humorral, ami számomra nagyon szimpatikus volt. Erőteljes képeket akartam készíteni, amiken a vörös szín állandóan jelen van... "


© Rue du monde, Olivier Tallec, Alain Serres

Nagy örömömre Pompor Zoltán is tollat ragadott és leírta élményeit a Maintenant (Most) című könyvvel kapcsolatban.

Néhány érdekesség, nem kifejezett szakmai jellegű információk; kiskorában indiánfőnök akart lenni. Kedvenc mesefilmje a Barbapapa. Kiskorában sose mert hason aludni, mert akkor csak fél füllel lehet hallani, és ha netán tűz üt ki, vagy valami óriási katasztrófa történik, akkor nem hallja meg, hogy érte kiáltanak. Legjobban otthon szeret dolgozni, mert ha ezt máshol teszi meg, valami mindig hiányzik hozzá; egy könyv, egy ecset...



Ha mindent újra kezdhetne vagy másképp csinálhatna, csak a szemüvegét cserélné le. Gyerekként először mindig a könyv képeivel ismerkedett meg. Órákon át nézegette, lapozgatta a könyvet, majd fejben új képekkel illusztrálta őket. Arra a kérdésre, hogy hogyan képzeli el magát 10 év múlva, azt válaszolta; talán egy szigeten kagylóból fog nyakláncokat készíteni és sült krumplit fog árulni.


© Il faudra, Thierry Lenain & Olivier Tallec. Sarbacane, 2004

Ez a bejegyzés mazsolázgatás volt a Ricochet oldalán közölt interjúból. Még több Olivier Tallec kép itt. A Vivandra kiadónál kapható Lizás könyvek ott lesznek. (+ ráadásként egy videó is van) Pagonyos méltatásuk pedig amott olvasható.


©Jérôme par coeur - Thomas Scotto & Olivier Tallec
Actes Sud Junior

6 megjegyzés:

krisztina maros írta...

köszi a cikket, Hajni! nagyon szeretem az illusztrációit, jó volt egy kicsit többet megtudni róla is!

Pompor Zoltán írta...

Engem is inspirált :)
http://mesekalauz.blogspot.com/2010/04/most-elsz.html

Hajnalka Cserháti, Ojni írta...

De jóóó! Kiegészítettem a bejegyzést, linkeltem a beszámolót! Köszönjük!

Érdekes, hogy maga a maintenant szó is kifejezi, hogy birtokolsz valamit; main (kéz) tenant (tartva, fogva)

Hajnalka Cserháti, Ojni írta...

Kriszti! Szívesen! Leginkább az a rész inspirált, amit az illusztrációk szerepéről mondott. Bár tisztában vagyunk vele, de nagyon sokszor elfejetjük...

Pompor Zoltán írta...

Carpe diem! Két kézzel :)

És hamarosan itt az új Liza-könyv magyarul a Vivandránál!

irisz írta...

jaj nagyon bírom ezeket a melókat, szerintem Liza és a Micsoda zseniális.
Köszi Hajni!