Ki mennyit keres?

Pár napja jelent meg egy cikk a francia L'Express oldalán, ami a szerzők honoráriumával foglalkozik. (írta Delphine Peras és Jérôme Dupuis)
Érdekességképpen lefordítottam több bekezdését. A számadatok és tulajdonképpen az egész cikk a több kötetes, híres-neves szerzőkre, regényírókra, nagy kiadókra értendőek, nem kifejezetten a gyermekkönyv kiadással foglalkozik, ám mégis érdekes tényeket tár fel.

...Amíg minden akadály nélkül utánajárhatunk, hogy Dany Boon mennyit kapott az Isten hozott az Isten háta mögötti alakításáért, (a cinematográfiai központban kikérhető, megtekinthető minden egyes szerződés, még azt is meg lehet tudni, hogy biztosítottak-e számára limuzint, ami a forgatás helyszínére szállította), addig a könyvkiadás világában ezeket az adatokat homály fedi. Egyedül az alsó küszöböt lehet ismerni, ezt mutatja az ábra is. Vagyis, ha 20 euró egy könyv eladási ára, abból 1,60-2,40 euró közötti összeg jut a szerzőnek. (Ha szerzőpárosról van szó, akkor ez feleződik)



A szerződésben általában lefektetik, hogy 8%-os szerzői jog jár 10 ezer eladott példányig, 10% 20 ezerig, 12% efölött. A százalékot akár15 %-ig is fel lehet tornázni, ha a szerző valamilyen díjban részesült (Goncourt, Renaudot). Bár az is előfordult, hogy Daniel Pennac csak 1%-ot kapott, de a könyvből 1 millió példány elfogyott... (Tőle biztos ismeritek ezt az olvasói jogokat felsoroló tablót. Mintha egyszer Csilla bemutatta volna a blogján)


Az olvasó jogai:
1. Joga van nem olvasni; 2. átugrani az oldalakat; 3. joga van nem befejezni a könyvet; 4. újból elolvasni
5. magára ismerni a főszereplőben; 6. bárhol olvasni; 7. csipegetni innen-onnan; 8. felolvasni; 9. hallgatni

Az is igaz, hogy sokan készek lennének honorárium nélkül is átadni kéziratukat, ha az a Gallimard-nál jelenhetne meg. Van, aki úgy véli, hogy minél több előleget kell kicsikarni a kiadótól, mert így az jobban motiválva lesz, hogy a lehető leghamarabb visszajöjjön ez az összeg az eladott példányokból. Az előleg első könyves szerzőnél általában 800 euró, ha egy regényírónak már van némi neve, akkor ez akár 10-30 ezer euró is lehet. Olyan szerző is van, aki visszautasítja az előleget és megvárja a könyvek eladása után befolyó összeget. Az is előfordult, hogy a kiadó nem tudott a szerző számára elégséges előleget adni, ezért megegyeztek, hogy inkább a szerzői jogdíját fogják emelni. Mivel a könyvből rengeteg példány fogyott el, így sokkal jobban járt az író is.



Valószínűleg azért hagyományozódott ez a ködréteg, ami a szerzői illetményeket fedi, mert a legnagyobb kiadók mind családi vállalkozások ( a Gallimard kiadót 1919-ben alapították, tehát azóta ápolják azt a szokást, hogy még a saját szerzőik sem tudják, hogy a kollégájuk mennyi pénzt kapott), elemzi a helyzetet Claude Durand. Raphaël Sorin szerint régen a kiadók leredukálták a nyomtatandó példányok számát, vagy nem értesítették a szerzőt az újranyomásról, nem fizettek jogdíjat azok után a könyvek után, amiket szétküldtek a médiának, ide-oda, azok után, amik megsérültek a terjesztés során. Azt írják a cikk szerzői, hogy ez a tendencia kezd eltűnni, most már az írók, illusztrátorok sokkal könnyebben a kiadók körmére tudnak nézni.

Persze a kiadók mindig a könyv árát hozzák fel mentségükre, amiért ilyen kevés százalékot adnak a szerzőknek. De azt elfelejtik mondani, hogy 10 ezer példány felett jelentősen lecsökken egy könyvnek az előállítási költsége. Egy 250 oldalas regény egy euróból kijön, így pedig rögtön meghatványozódik a haszon is. Ellenben a szerző százaléka fixen marad ... alacsonyan.