A Petőfi Irodalmi Múzeumban Klaas Verplancke illusztrátor beszélt arról, hogy igazából meg kell szüntetni a határokat a gyermek és felnőtt illusztráció között. Érdekes módon a felnőtt könyvbe készült legutóbbi munkái sokkal jobbak, érettebbek, kvalitásosabbak, mint a direkt gyerekeknek készült rajzai. Jó volt, hogy felhívta a figyelmet arra, hogy kezdenek elmosódni az illusztrálás területén is egyes népek, kultúrák jellegzetességei, stílusjegyei, formavilága, és még nem tudni, hogy ebből még mi fog kisülni. Ugyanazt látni a világ különböző pontjain. Ezen érdemes elmeditálni. Valóban, ezen a flamand illusztrációs kiállításon is lehetett látni több munkát, amin egyértelmű volt a német Wolf Erlbruch mester hatása, vagy a figurák karakterében, vagy az alkotásmódban is. Én azt mondom nézzük sokat a külföldi munkákat, vegyük át azt, amit érdemes, de ne majmoljunk. Rendkívül gazdag a magyar népművészet motívumkincse, és elsődleges "tiszta forrásnak" a magyar művészek munkáit tekinteném, amivel gazdagíthatjuk saját látásmódunk. Mit akarunk, ha saját kultúránkkal sem vagyunk tisztában? Ott van egy Egry (most van kiállítása A Kieselbach Galériában), ott van egy Gulácsy, ott van Vajda Lajos, A. Tóth Sándor, Szalay Lajos, Czóbel, Kondor Béla stb. De ismerjük -e alaposan Zichy Mihály, Kozma Lajos, Haranghy Jenő,..... Würtz Ádám és más grafikusok munkásságát? Szántói K.
Néha nekem is az az érzésem, hogy sokaknak egyszerűbb belekapaszkodni egy már valahol látott stílusba, mint kialakítani egy saját világot. Igaz, hogy a tanítványaimat biztatom a konkrét stílusgyakorlatokra: próbáljanak úgy alkotni, mint x vagy y, aki elbűvöli őket, ez azonban kizárólag a tanulmányok idejére és az iskolai melókra érvényes! Nagyon sokat lehet tanulni ilyen gyakorlatokkal, de nyilvánvalóan nem az a cél, hogy másoljunk, "lopjunk", igazodjunk. Ugyanakkor nagyon sokat tanulhat az ember, ha más művészek látásmódját átveszi, használja - hogy mélyebben megértse és annak tanulságait azután természetesen használja majd a saját világának kialakításakor. Arról már nem is beszélve, hogy más más feladathoz, esetleg különböző korosztályoknak szóló anyagokhoz más más nyelvet használ az ember - jó esetben.
Mások számára éppen az a megkapó egy magyar munkában, ha azt a sajátos látásmódot, figurateremtő kultúrát érvényesítjük, ami e hazai földben gyökerezik. S ebben benne vannak azok a magyar előképek is (már, ha valaki művelt e téren), akiket Krisztián említ fentebb. Nem kellene lemondanunk az alkotói szabadságról azért, hogy igazodjunk barmilyen már meglévő illusztrációs trendhez. Mellesleg szerintem a legerősebb trend az illusztrációban éppen ez: hogy szabadon keressük meg a legmegfelelőbb kifejezési formát a tartalomhoz.
Tim Polfliet: www.timpolfliet.be
Hilde Groven: www.hildegroven.be
2 megjegyzés:
A Petőfi Irodalmi Múzeumban Klaas Verplancke illusztrátor beszélt arról, hogy igazából meg kell szüntetni a határokat a gyermek és felnőtt illusztráció között. Érdekes módon a felnőtt könyvbe készült legutóbbi munkái sokkal jobbak, érettebbek, kvalitásosabbak, mint a direkt gyerekeknek készült rajzai. Jó volt, hogy felhívta a figyelmet arra, hogy kezdenek elmosódni az illusztrálás területén is egyes népek, kultúrák jellegzetességei, stílusjegyei, formavilága, és még nem tudni, hogy ebből még mi fog kisülni. Ugyanazt látni a világ különböző pontjain. Ezen érdemes elmeditálni. Valóban, ezen a flamand illusztrációs kiállításon is lehetett látni több munkát, amin egyértelmű volt a német Wolf Erlbruch mester hatása, vagy a figurák karakterében, vagy az alkotásmódban is. Én azt mondom nézzük sokat a külföldi munkákat, vegyük át azt, amit érdemes, de ne majmoljunk. Rendkívül gazdag a magyar népművészet motívumkincse, és elsődleges "tiszta forrásnak" a magyar művészek munkáit tekinteném, amivel gazdagíthatjuk saját látásmódunk. Mit akarunk, ha saját kultúránkkal sem vagyunk tisztában? Ott van egy Egry (most van kiállítása A Kieselbach Galériában), ott van egy Gulácsy, ott van Vajda Lajos, A. Tóth Sándor, Szalay Lajos, Czóbel, Kondor Béla stb. De ismerjük -e alaposan Zichy Mihály, Kozma Lajos, Haranghy Jenő,..... Würtz Ádám és más grafikusok munkásságát?
Szántói K.
Néha nekem is az az érzésem, hogy sokaknak egyszerűbb belekapaszkodni egy már valahol látott stílusba, mint kialakítani egy saját világot. Igaz, hogy a tanítványaimat biztatom a konkrét stílusgyakorlatokra: próbáljanak úgy alkotni, mint x vagy y, aki elbűvöli őket, ez azonban kizárólag a tanulmányok idejére és az iskolai melókra érvényes! Nagyon sokat lehet tanulni ilyen gyakorlatokkal, de nyilvánvalóan nem az a cél, hogy másoljunk, "lopjunk", igazodjunk. Ugyanakkor nagyon sokat tanulhat az ember, ha más művészek látásmódját átveszi, használja - hogy mélyebben megértse és annak tanulságait azután természetesen használja majd a saját világának kialakításakor. Arról már nem is beszélve, hogy más más feladathoz, esetleg különböző korosztályoknak szóló anyagokhoz más más nyelvet használ az ember - jó esetben.
Mások számára éppen az a megkapó egy magyar munkában, ha azt a sajátos látásmódot, figurateremtő kultúrát érvényesítjük, ami e hazai földben gyökerezik. S ebben benne vannak azok a magyar előképek is (már, ha valaki művelt e téren), akiket Krisztián említ fentebb. Nem kellene lemondanunk az alkotói szabadságról azért, hogy igazodjunk barmilyen már meglévő illusztrációs trendhez. Mellesleg szerintem a legerősebb trend az illusztrációban éppen ez: hogy szabadon keressük meg a legmegfelelőbb kifejezési formát a tartalomhoz.
Megjegyzés küldése