Illusztrációk és illúziók

SINKÓ ISTVÁN

Illusztrációk és illúziók



A könyvhét programjainak egyike a FISE, azaz a Fiatal Iparmuvészek Stúdiójának tanácskozássorozata volt, középpontjában a fiatal könyvgrafikusok helyzetével. Bár a sajtó mérsékelt figyelmet fordított az eseményre - ha megjelent valami, az is tévesen (a Népszabadság szerint az illusztrátorok eloször találkoztak és állítottak ki együtt) -, a kiállítás újra a közérdeklodés elé állíthatta a magyar könyvkiadás egyik anomáliáját. Miért anomália az illusztráció? Az ötvenévesek számára természetes, hogy akár ifjúsági vagy gyermekirodalmat, akár klasszikusokat olvasott, a könyvben rajzokat, a könyvborítón képeket talált. A kiadói válsághelyzet - a 80-as évek közepe, vége -, a piaci és a gazdasági meggondolások (pályázatok, tömegkiadás, jogdíjak stb.) a könyvek kiállításán hagyták elso szomorú nyomaikat: a jó könyv az, amelyiket olcsón, rossz papírra lehet nyomni, kevés avagy semmilyen rajzzal.
Ez a szemlélet a 90-es évek közepéig - tehát majd tíz évig - meghatározta a tönkremenés szélén álló vagy újonnan piacra töro kiadók hozzáállását. Azután néhány jelentosebb kiadó újra felfedezte a grafikusokat, elsosorban persze a már elhunytakat - vagy a már elkészült rajzokat. A könyvterjesztok jóvoltából az újrakiadások - foleg a gyermekkönyvek területén - ellepték a boltokat. A maradék lehetoségen osztozik számos kituno, mára szinte munka nélkül maradt grafikus, akiket a minden évben két helyrol (Képzomuvészeti, illetve Iparmuvészeti Egyetem) kiáramló fiatalok is folyamatosan "helyzetbe hoznak".
A fiatal grafikusok joggal törnek utat maguknak, még úgy is, hogy áron alul vállalnak megbízásokat a rangosabb, ismert kolléga helyett. A kiadók pedig ahelyett, hogy egészséges piaci feltételeket teremtenének, gyakran plágiumra, lenyúlásra, szerzodésszegésre kényszerítik alkalmazottaikat. Számos esetben találkozhatunk a "déjà vu" érzésével. Volt olyan tankönyveket kiadó cég, melynek vezetoi biztatták másolásra, hamisításra grafikusukat. Jelenleg is folyik per kiadó és szerzodött grafikusa, illetve a helyére belépo ifjú pályatárs között. A megtervezett, egységes stílusú illusztrációsorozat elkészülte után az újonnan (tán olcsóbban) alkalmazott kolléga "folytatta" - a kiadó utasítására - elodje munkáját, természetesen engedély nélkül.
Az egyik kiadó vezetoje bevallotta, legkevésbé a könyvrajzzal számol a kalkulációnál, s szerinte színes illusztráció hatéves kor fölött felesleges.
A magyar illusztráció eközben nemzetközi mértékkel mérve igen jelentos. A Reich, Kass, Réber, Gyulai Líviusz (NB. Kondor, Csernus) nyomdokain haladó illusztrátorok - akik 1995 óta érdekvédelmi, szakmai csoportosulásba tömörültek Magyar Illusztrátorok Társasága néven - sorra nyerik a nemzetközi pályázatokon a díjakat, szakmai sikereket aratnak. Legutóbb Japánban, egy világbiennálén nyert díjat Szurcsik József (diplomát pedig Rofusz Kinga kapott).
A magyar hagyományok, a képzés színvonala, a kézmuvesszakmai tisztesség azt kívánná, több figyelem és érdeklodés forduljon a könyvillusztrátorok, a szakmailag hiteles fiatal és idosebb magyar grafikusok felé. Ez érdeke kiadónak, terjesztonek, grafikusnak, s nem utolsósorban az olvasónak is.

(Élet és Irodalom)