Sziasztok!
A pontonos kiállítással kapcsolatban felmerült a kérdés, h. nem lesz-e valahol elérhetô a kiállítás anyaga, akár kreativ ügynökségek is érdeklôdnének a friss felhozatal iránt. Érdemes volna vmilyen webes felületre feltenni a munkákat, hisz minden megvan digitálisan. Mit gondoltok errôl?
Felmerült az is, hogy vagy ezen a GYIE blogon, vagy egy másik különálló ehhez kapcsolódó blogon érdemes volna munkákat, éppen készülô dolgokat, frissen megjelent kiadványokat megmutatni. Ezzel kapcsolatban mi a véleményetek?
Szóbakerült egy olyan lehetôség is, h. a blog átköltözik egy nagyobb lehetôségekkel rendelkezô és sokkal könyebben szerkeszthetô felületre, így mindazok, akiknek problémát okozott a beregisztrálás, szerkesztés, most remélhetôleg könnyebben bekerülhetnek a rendszerbe, és közelebb kerülünk a célhoz, hogy minél több résztvevôvel mûködjön a kommunikáció és a hozzászólás a GYIE-n belül.
Addig is bárki, aki szeretne bejegyzéseket írni, vagy névvel hozzászólni, bátran keressen!
Minden jót!
í.
9 megjegyzés:
Igen! Jó lenne egy olyan hely, ahol véleményt formálhatnánk egymás frissen készült munkáiról, firkáiról, stb. Igen! Jó lenne egy külön oldal ahol látható lenne a Ponton kiállítás anyaga, illetve valamiféle b-verzió az ott szerepelt grafikusoktól, illetve azoktól, akik lemaradtak (én pl. utólag jöttem rá, hogy beadhattam volna jobb munkákat is). Tegnapi beszélgetésen szóba került, hogy lehetne naptárt, képeslapot, reprót készíteni a kiállítás anyagából, de akár másféle portékákat is lehetne készíttetni az egyesület javára: egérpad, bögre, hűtőmágnes, kitűző, puzzle, stb., amit különböző rendezvények alkalmával lehetne értékesíteni... és persze egy katalógus sem lenne rossz a tagokról.
szántóik
Röviden így foglalnám össze a tegnapi kerekasztal beszélgetést, ha megkérdezné valaki, hogy mit kell egy kezdő illusztrátornak tennie, ha sikert akar:
-a kiadókkal bizalmi viszonyt kell kialakítani.
-örülni kell minden megbízásnak, először dolgozz olcsón, ne foglalkozz a pénzzel,lényeg hogy megismerjék a neved, sok könyvben benne légy.(Tehát nem ebből fogod magad eltartani minden hónapban)
-törekedj a kvalitásra bármi áron, és reménykedj, hogy egyszer hazánkban is annyira felfut a könyvkiadás,és javul az átlagízlés, mint a franciáknál.
-csinálj magadból brandet, legyenek a műveid egyediek, karakteresek, felismerhető stílussal.
-úgy szerződj, hogy az eladásból származó jövedelemre koncentrálj, külön oda kell figyelni a külföldi megjelenésre, és felhasználási jogok időtartamára.
-Találj ki egy nyerő sztorit, figurát, amiből késöbb sorozat is lehet. Az átlagfogyasztók azt keresik, amit már ismernek.
-vegyél részt minden pályázaton, így is ismertté váljon a neved, és reménykedj, hogy egyszer a média is felfedez.
...
Kellemes locsolkodást!
szántóik
köszi az összefoglalást, tényleg minden benne van! :)
Gondolkodtam, milyen hasonló szakmák vannak még, mint ez az illusztrátori pálya.
Ott van pl. a színészeké. Nem keresik magukat halálra, még akkor sem, ha szerencsések, és társulathoz szegődvén a közalkalmazotti bértábla szerinti átlagjövedelmet bírnak. Sokan közülük egy színházi főállás mellett kamaradarabokat, verses összeállításokat készítenek, amikkel aztán járnak ide-oda, úgymond "haknizni" - na nem a pénzért, hanem mert pl. verssel, irodalommal nem nagyon van lehetőségük fellépni, a nagy állami ünnepeket kivéve. Általában megszállotjai a szép magyar beszédnek, jóllehet nem divat ma valóban szépen beszélni... Egy sor dolgot kell naprakészen tudniuk, ami lehet, hogy holnap jól jön egy válogatáson (lovaglás, tánctudás, kiművelt énekhang stb.), de lehet, hogy soha az életben nem lesz alkalmuk megmutatni a tudásukat. Miközben nap mint nap formában kell tartaniuk, ha meg akarják őrizni. Ha pénzt akarnak keresni, akkor nem a magas kultúrát kell ehhez választaniuk. Ott van a reklám, ott vannak a tömegsikert hozó, sokszor külföldről átvett, licenszes produkciók, a sorozatok, esetenként a külföld, a film... aprópénznek pedig a szinkron. A vidéki színészeket a kutya sem ismeri, legfeljebb a lelkes honi közönség, bezzeg, akit már látni lehetett a Blikkben vagy a tv-ben (mondjuk egy sorozatban). Nem is beszélve a valódi sztárokról. Vajon Michael Douglas jobb színész-e, mint szegény Kaszás Attila volt?
Mégsincsenek feltétlenül megsértődve, amiért "így kiszúrt velük az élet". Színészek; mert ezt szeretik csinálni. Játszanak akár öt ember előtt a vidéki kultúrházban, mert hisznek benne, hogy annak az ötnek olyan élményt adhat a játékuk, ami akár meg is változtathat bennük dolgokat, vagy egyszerűen csak: könnyebb lesz túlélniük a holnapi napot. (Nekem valódi kislánykori élményem, amikor Szókratész védőbeszédét ötünknek adta elő - zseniálisan, szazszázalékosan - Haumann Péter az öcsödi kultúrházban.)
Mindenki eldöntheti, hogy hogyan alakítja a pályáját. Mi vezérli döntéseiben? Aki keresni akar grafikusként Magyarországon, ha valóban megszerzi azt a szakmai rutint és ismeretet, amivel a diplomáját ki kell egészítenie, megtalálhatja a nagyobb fizetésekkel, honoráriumokkal, megbízási díjakkal kecsegtető melókat a reklámgrafikában például. Szintén megfelelő mértékű képzés és gyakorlat után találhat esetleg tanári állást, ahol a szakmát, vagy a szakmához kapcsolódó készségeket-képességeket oktathatja. Rengeteg iskola oktat ilyen témakörben. Határterületek pl., amikben VAN "lé: a storyboard-rajzolás, a reklámcélú illusztrációk, csomagolásdesign, mörscindájz. Természetesen ez nem megy mindenkinek. És nem is biztos, hogy kedve van hozzá mindenkinek.
Nem is sorolom tovább: illusztrátorként ma Magyarországon nem a pénz lesz a legerősebb motiváció a pályán. Mindenki döntse el maga, hogy van-e más, komoly motivációja is könyvvel, illusztrációval foglalkozni.
Annak viszont nem látom értelmét, hogy hamis reményekkel álljon bárki egy pálya előtt, vagy akár rajta a pályán. Annak sem, hogy "pedig én rajzolni szeretek és tehetséges is vagyok, miért nem tudok ebből megélni?!" felkiáltással sopánkodjon bárki. Kívánom mindenkinek, hogy megtalálja azokat kompromisszumokat, amelyek a realitás talaján nyugszanak,és boldoggá teszi a szakmában/magánéletben egyaránt.
És persze boldog locsolkodást is.:-)
Egy csapat kellene, aki működteti a blogot. Ki az, aki "vetésforgóban" vállal némi munkát ebben?
Felmerült az is, hogy egy belső "kontroll"t érvényesíthetnénk ebben a virtuális műhelyben, hiszen a "szerintem ez nem jó", illetve "nekem ez nem tetszik" nem szakmai érvek. Ehhez azonban mindenki számára hozzáférhető szempontok kidolgozására lenne szükség, amihez várjuk közreműködéseteket.
"A Ponton Galériába lévõ kiállításunk anyagát feltesszük a gyie.extra.hu weboldalra. Fontos lenne, hogy mindenki küldjön szöveget magáról (önéletrajzszerûséget), ha lehet angolul is.
Akik nem szerepelnek a kiállításon, azoktól is várunk képeket, és festett, rajzolt portrét, önéletrajzot." - írja elnökünk:-), Csilla.
Ami kimaradt: hogy a web, mint felület is jó meló lehetőséget kínál(hat) illusztrátoroknak is. Hozzám az elmúlt hetekben futott be egy komoly felkérés, amiből, remélem, valóban lesz is valami.... én azt javasoltam az "ajánlattevőnek", hogy ne engem, hanem az egyesületünket tekintse partnernek az adott projektben. Természetesen ha konkretizálódik az ügy, nyomban postolom itt a blogon...
Krisztián találta s küldte el az alábbi linket, talán nem haragszik meg, ha idemásolom:-)
http://www.keyboard-characters.com/
Jó lenne, ha az Írisz által említett, felajánlott webfelületen egy olyan referencia értékű bemutatkozó műhelyt hoznánk létre, ami világszínvonalú. Van hozzá muníció, szerintem:-) képességek terén, kérdés, hogy energiánk is van-e rá? Természetesen részemről a leeendő alkotó-fenntartó csapat tagságát örömmel vállalom.
utolsó mára, ígérem:
a naptárhoz abszolút időben vagyunk, kellene egy témafelelős, nem? Ki vállalja a design-t, a válogatást? A költségek kalkulálását? :-)
S ha már itt tartunk, felmerült, higyha befizetné mindenki a tagdíjat, akkor mindjárt lenne - nem csak pályázati forrásból - bevételünk.
A naptár témával kapcsolatban felmerült, h. nagyon kockázatos ügy, hisz egy évre szól, ami korlátozza az idôtartamot amig van rá érdeklôdés. Emiatt a példányszámot nagyon jól kell meghatározni.
Mint ahogy tegnap is többször elhangzott, a nyomdai költségek csak bizonyos nagyobb példányszám alatt kedvezôek darabra levetítve.
Ezért nagyon jól kell megtervezni, h. hol mindenhol lehetne ezt terjeszteni, árusítani. Akár érdemes volna több nyelvûre tervezni és kapásból külföld felé is mehetne, szerintem netes vásárlással ez már nem lehet gond. :)
A pagonyban lehet olyan kisvakondos kalendáriumot kapni, aminek a kép része perforált és letépve külön képeslapként is használható, szerintem egy ilyen ötlet pont alkalmas arra, h. csak októbertôl-februárig legyen eladható egy naptár.
Megjegyzés küldése