Szeretnék néhány oldalt bemutatni, amik nem szakmai oldalak, sôt nagyon távol állnak bármilyen professzionalizmustól.
Nagyrészük, vagy talán mind amerikai, és amiért számomra érdekesek, mert nagyon jól érzékelhetô az a kultúrális különbség, ami által az illusztrációnak és alapvetôen a rajzolásnak teljesen más szerepe van. Ezekre az oldalakra szinte mindenki tehet fel rajzokat, nincs zsûri, mérce, az oldalak látogatói szûrik ki a véleményükkel a nekük legjobban tetszôket. Nagyon híg, nagyon langyos a felhozatal, de érdekes látni, h. itt nem szégyen, ha vki nem rajzol szuperjól, bármit ki lehet próbálni, és nincsenek lehurrogó, lehúzós és beszólós hozzászólások, hiszen mint ahogy kezdtem is, ezek nem szólnak semmiféle szakmaiságról, csak színesceruzával és festékkel játszó emberekrôl.
Persze oldalanként eltérô a szakmabeliek és a laikusok aránya, most a leginkább laikusokat felsorakoztató
Illustration Friday -al kezdem a sort.

Az Illustration Friday röviden IF lényege a következô: Minden pénteken felkerül az oldalra egy téma, ezek írtó egyszerûek, pl: piros, angyal, ellentét, gravitáció stb stb.. A felkerülést követôen bárki készíthet, vagy elôvehet egy témába vágó illusztrációját, amit a saját blogjára, oldalára feltesz, majd az ehhez tartozó linket bemásolja az IF vonatkozó oldalára.
Péntektôl péntekig egy egyre növekvô listát képeznek a lelkes rajzolók belinkelt munkái.

Hogy mi ebben a jó?
A saját tapasztalataim és véleményem szerint van nagyjából egy-két százalék nagyon jó munka nagyon tehetséges emberektôl. Kicsit kincsvadászat, de ha találsz vmi szuperjót, akkor megérte.
Érdekes látni kultúrális különbségeket, itt is felbukkan egy-két nagyon erôs akadémiai rajztudással rendelkezô orosz, néhány lengyel vagy szlovák illusztrátor, akiknek a képei messzirôl kiugranak a többi közül. Rengeteg latin-amerikai van, akiknek megint teljesen elûtôen mások a munkái, és sorolhatnék még ilyen kis inyencségeket. Ehhez persze elég sok mindent végig kell nézni, és látni.
Harmadrészt érdekes élmény belecsöppenni egy ilyen közegbe, felületes, cukormázas, állandóan boldogan mosolygó emberek lelkesednek mindenért, de valljuk be ôszintén, ha tudjuk is h. ez nem jelent semmit, azért jól esik ennyi pozitív energiát megtapasztalni :) .
Mégegyszer a link:
illustrationfriday.com
Ez tervezőgrafika vagy tipográfia?
Csak azért kérdem, mert ahogy látom, tipikus Iparos (bocs, Momés) illusztrációk lennének ezek. S én sosem értettem, miért olyan az oktatás ott, amilyen - azaz miért megy el annyira a képgrafika irányába a tervezőgrafika helyett? Úgy értem, a gayakorlatban igen ritkán van szüksége az embernek arra, hogy sajátos hangulatú kis illusztratív megoldásokkal örvendeztesse meg a megrendelőjét...
A tipográfia, betűk, színek, formák, képek kezelése azonban mintha háttérbe szorulna. Szökőévenként egyszer látni olyan tipográfiai megoldást, ami nemzetközileg, vagy az egyetemen kívül megállná a helyét. Az "Iparos" illusztrációk viszont csőstül jönnek minden évben. Mi ennek az oka? Rosszul látom?
Szerintem nem az MOME hibája, hogy a hazai megrendelőknek eszük ágában sincs illusztrációkat rendelni. Azért ha továbbnézel ennek a porfészeknek a határain akkor könyvekben, magazinokban, címlapokon, plakátokon számtalan pozitív és gyakorlati példával találkozhatsz. Ne feledjük, hogy 10-15-20 évvel ezelőtt milyen gazdagon illusztrált könyvek (mese, irodalom, vers stb.) jelentek meg, a hazai alkotókat dicsérve. Kifejezetten emelte egy könyv eszmei (adott esetben anyagi) értékét a benne fellelhető illusztráció. A magam részéről nagyon is támogatom a feltörekvő generációkat. Folyassák csak a fáradt vért a padlóra. :-)
Szerintem is jó, hogy lehet ilyen jellegű munkákkal találkozni itthon is, illetve a rájuk jellemző szellemiséget elsajátítan is van mód. Hiányolom viszont a másfajta jellegű oktatási módszereket, a kevésbé illusztráció-központú alkalmazott grafikát.
Igaz, hogy most indított a MOME "média design" névvel egy új szakot, de ott "audiovizuális tervező művészek" képzése van tervbe véve...
Kérdés, szükséges-e egy leendő tipográfusnak, könyvtervezőnek, laptervezőnek, neadjisten reklámgrafikusnak az illusztratív, narratív grafika területén való NAGYON MAGAS SZINTŰ jártasság?
"Nyugati" példák alapján úgy látom, egy jól működő mellérendelt viszony van az illusztrátorok és a tervezőgrafikusok között, persze minkét oldalról átjárással, de sokkal élesebben elválik egymástól a két terület. Itthon persze a szűk piac behatárolja a lehetőségeket, de úgy látom, erősen legátolja, vagy legalábbis egy bizonyos, kizárólagos irányba tereli a növendékeket ez a mostani szemlélet.
Eh, így jár, aki csak postolás után olvassa vissza a kommentet... Elnézést a szóismétlésért. :)
Bár a MOME az egyik szervezője a programnak és a PONTon-ról is tudott, hogy a MOME galériája, a kiállítás mégis a GYIE (Gyermekkönyvszerzők és illusztrátorok egyesülete) "tagságágának" munkáiból áll, kimondottan illusztráció a témája. Nem pontosan világos, hogy miért pont az a fő kérdés egy ilyen kiállítás kapcsán, hogy a MOME grafikusképzése miért nem design vagy/és tipográfiacentrikusabb.:-))
Természetesen a könyvtervezőknek, tipográfusoknak, reklámgrafikusoknak, designereknek stb. NINCS szükségük egy olyan magas szintű képalkotói jártasságra, mint annak, aki kimondottan illusztrátorként dolgozik - bár a gyakorlatban valóban van átjárás az alkalmazott grafika különböző feladatai között.
Én - az "illusztrációközpontú" felsőfokú grafikusképzés ellenére sem érzem úgy, hogy olyan hajde rengeteg, profi képalkotói képességekkel, az alkalmazott művészethez (az illusztráció is az!) szükséges alázattal és formanyelv-gazdagsággal, gondolkodásbeli hajlékonysággal felvértezett grafikus kerülne ki az egyetemről. Az biztos, hogy nagyon kellene egy design-szemléletűbb felsőfokú grafikusképzés, hiszen a tervezés gyakorlata ezt kívánná, és a hazai munkaerőpiacra is ráférnének valóban magas szakmai kvalitásokkal bíró frissdiplomások.
Részemről drukkolok a VISART akadémiának, hogy ne fulladjon provincialitásba a képzés náluk, és valódi alternatívává nőjék ki magukat a felsőfokú grafikusképzésben. A tananyag és az oktatái szemlélet ugyanis nagyon meggyőző - kérdés, mire mennek vele.